A Bombay Sapphire története 1761-ig nyúlik vissza és szorosan összefonódik annak a szeszesitalnak a történetével, amely másfél évszázadon keresztül a Brit Birodalom büszkeségeként beutazta a világot, döntő szerepet játszott a koktél-világ és a XX. századi bár-kultúra megalkotásában, sztárokat csinált egyszerű bárpultosokból és a mai napig büszkén foglal helyet a legelőkelőbb bárpultokon: a London Dry Gin.

1761-ben, az ipari forradalom hajnalán a mindössze 25 éves Thomas Dakin létrehozta az észak-angol Warringtonban, a London városfalain kívüli egyik legelső szeszfőzdét. A Bridge Street Distillery-ben akkoriban még nem a Bombay Sapphire névre hallgató gin készült – erre még két évszázadot kellett várni -, de Thomas Dakin Warrington ginje már anno a zafírkék palackjáról ismert gin receptje szerint készült.

A Bombay Dry Gin viszont csak az 1950-es években került piacra. Dakin szeszüzeme ekkor már egy évszázada a Greenall család tulajdonában volt, amely család mai napig Anglia vezető fehér szesz gyártója (G&J Distillers, Warrington). Az amerikai gin-importőrnek, Allan Subinnak ötlete volt az aroma kosárral készülő, Dakin 1761-es receptjén alapuló Warrington Gin újjáélesztése, viszont az amerikai piacra ezt egy új branddel kívánta bevezetni. A London Dry Gin XIX. századi világhódítását nem mellékesen a Brit-Indiai gyarmatban élők (és állomásozók) körében dívó népszerűségének köszönhette (hasonló mondható el a gin-tonikról is), és Subin a viktoriánus kor és a Birodalom eleganciáját kívánta vele felidézni. A választás így a Bombay Dry Gin névre esett, és az új gin palackját Viktória királynő képmása díszítette. A Bombay Dry Gin a Greenall család warringtoni szeszfőzdéjében készült.

A zafírkék palackot viszont még továbbra is feleslegesen keressük, annak színrelépését a gin történetének legnagyobb válsága idézte elő.

Az 1980-as években a gin mélypontját élte meg, a koktélbárok és vendégeik inkább a modern, letisztult, így divatosabb vodkát preferálták.

Michel Roux, az Absolut Vodka brand egyik megalkotója viszont felismerte, hogy egy vizuálisan is erős gin brand felveheti a verseny a tudatosan felépített, személyes márka-identitással rendelkező vodka-márkákkal, és feltámaszthatja a prémium gin kategóriát. Roux megtartotta ugyan a palackon Viktória Királynő képmását, de további, Brit-Indiai világból származó motívummal egészítette ki az új divat igényeinek megfelelő gin megjelenését: a „Star of Bombay”-jel. A Bombay Csillaga egy 182 karátos zafír, a „Star of India” mellett a világ legnagyobb zafírja, jelenleg a washingtoni Smithsonian Intézetben csodálható meg. A Star of Bombay az új ginnek nem csak nevét kölcsönözte, hanem a palack összetéveszthetetlen ikonikus zafírkék csillogását is, amely bármely bárpultban azonnal felismerhető. Ian Hamilton, a Grenall vezető szeszfőzője kapott megbízást az új szuper prémium gin receptjének megalkotására, azzal a kitétellel, hogy hűségesnek kell maradnia Dakin 1761-es receptjéhez. Hamilton a korábbi receptet két egzotikus fűszerrel (jávai kubéba borssal és ghánai paradicsommaggal) egészítette ki.

A siker nem sokat váratott magára, a Bombay Sapphire hamar a világ egyik vezető gin-márkája lett, sőt nem túlzás kijelenteni, hogy meghatározó szerepet játszott abban, hogy a gin visszanyerje régi méltó rangját. Egy teljesen új fogyasztói közönség fedezte fel magának a gin-fogyasztást, és ez a jelenség a 2000-es évek végi gin renaissance-ban csúcsosodott ki. 2015-ben közel 40 millió palack Bombay Sapphire került értékesítésre, amely egyrészt az előző évhez képest 11%-os növekedést, valamint a legtöbbet eladott gin márkák listáján a Gordon’s mögött a második helyet jelentette.

1987-ben az International Distillers & Vintners (IVD) megvásárolta a Bombay brandet. Egy évtizeddel később az IVD és a United Distillers összeolvadásakor létrejött a mai Diageo konglomerátum, akit viszont versenyjogi előírások arra kényszerítették, hogy a Bacardi Global Brands Limited részére értékesítse a Bombay márkát.

Laverstoke Mill

A whitchurchi Laverstoke Mill története Thomas Dakin ginjénél is jóval öregebb. Már Hódító Vilmos az 1086. évi Domesday Book-ban említést tett két kukorica malomról a hampshire megyei Laverstoke-ban. A XVIII. századtól papír nyomdaként működött, és 1724-től a Bank of England által kibocsátott font bankjegyeinek (majd később az indiai Rúpia bankjegyeinek) nyomtatására kizárólagos joggal rendelkezett. 1962-ben II. Erzsébet Királynő is tiszteletét tette a laverstoke-i nyomdában, amely azonban egy évre rá tevékenységét beszüntette és kapuit 50 évre bezárta.

A Laverstoke Mill felújítása és szeszfőzővé történő átalakítása a 2010-es években kezdődött meg. Egy sajnálatos incidens vezetett ahhoz, hogy a Bacardi döntéshozói a termelést elhozzák Warringtonból és saját lábakra állítsák: 2005-ben a warringtoni Greenall szeszfőzde tűz martalékává vált, így a Bacardi részére bérfőzést végző szeszfőzde arra kényszerült, hogy felfüggessze a lepárlást.

A két Carterhead lepárlót szerencsére sikerült a tűz elől megmenteni, így azok két új, a korábbi berendezésekkel identikus lepárlóval együtt átkerültek a Laverstoke Mill-be. A termelést az új helyszínen Nik Fordham, a Beefeater korábbi szeszfőző mestere felügyelte, azonban a Bombay Sapphire receptjében, illetve lepárlási módszerében nem történt változás. A látogatóközpontként is működő szeszfőzde 2014 szeptemberében nyitotta meg kapuit.

A Laverstoke Mill építészetileg leglátványosabb része a botanikus télikert, amelyben trópusi (illetve az egyéb termőhely szerinti) éghajlati viszonyok mellett a Bombay Sapphire-ben megtalálható valamennyi gyógy- és fűszernövény „megterem”: toszkán boróka, spanyol citrom, marokkói koriander, szász angyalgyökér, kínai édesgyökér, indonéz kasszia fahéj stb.

A túra végén a botanikus teremben valamennyi gyógy- és fűszernövény megillatozható, valamint a látogatók összeállíthatják kedvenc aromaprofiljukat, amely alapján a szeszfőzde saját bárjában egy, az aromaprofilnak leginkább megfelelő koktél kóstolható meg.

Végezetül egy kis ízelítő: https://www.youtube.com/watch?v=v3MOZXjZ-_w