Nagy örömünkre szolgált, hogy a gin magyarországi térhódításának jeleként több otthoni ismerőssel is összefutottunk, sőt, számunkra ismeretlenektől is hallottunk magyar hangokat.

A rendezvény mottója nem is lehetett volna találóbb:

Két nap alatt több, mint 3000 látogató (a rendezvény előtt már hetekkel elkelt az összes jegy) kóstolhatott összesen 100 féle gint, túlnyomórészt Ausztriából, de elvétve Svájcból, a Baleár szigetekről és Angliából is.

A kóstolás 2 euró értékű tokenekkel történt, minden gin egységesen 1 tokenbe került. Céltudatosan a kisebb gin főzőket kerestük fel, így nem sokat időztünk a jól ismert Monkey 47-nél, a Wien Ginnél vagy a Tanqueraynél.

Utóbbinál azért egy pillanatra megálltunk, ugyanis a Tanqueray Rangpur lime és mandarin vonala igazi felfrissülést jelentett a boróka és gyógynövény domináns osztrák ginek között. Aki viszont málnaszörpre vágyott, az a Gordon’s Pinkkel elégíthette ki magát. Itt aztán meg is bomlott a Ginkovács csapat egysége, amíg egyesek boldogan hűsítették magukat (az amúgy 30 fokos nyári kánikulában), addig a csapat másik fele ezt kihagyta.

Számos gint be lehetne mutatni, de jelen cikkünkben csupán három főzdére szorítkozunk, mégpedig olyanokra, amelyek a rendezvény után néhány nappal a legelevenebben éltek bennünk. Nem tagadjuk, hogy a ginek kóstolása mellett az is döntő érv volt, hogy milyen a kóstolópult / installáció kialakítása, illetve mennyire voltak a pult mögött álló személyek (túlnyomó részt maguk a tulajdonosok) informatívak, szimpatikusak, sőt akár kedvesek, barátkozók. Több osztrák gint is beválaszthattunk volna, a véletlen azonban úgy hozta, hogy három nem osztrák ginre esett a választásunk. De talán ez nem is a véletlen műve, hiszen az mindenképpen valami különlegeset, talán a szükséges pluszt jelenti, ha valaki külföldiként nevez be egy majdnem tisztán osztrák gin vásárra.

A dél-angliai Surrey megyében fekvő festői kis Dorkingban Kate és Helen 2016-ban úgy döntöttek, hogy kézműves gin készítésébe kezdenek. A fesztiválon Kate-tel volt szerencsénk találkozni, és elsőre nem is a Gin Kitchen két ginje, a Gutsy Monkey Winter Gin és a Dancing Dragontail Summer Gin fogott meg minket, hanem Kate mély bariton, sőt már inkább basszus hangja. Aha, értjük: szóval így kell elképzelni egy angol szeszfőző hölgyet.

- kezdte Kate. (Az nem derült ki, hogy hány hétvége „gin pénzét” költötték a lepárlóra, de annak méretéből ítélve az sem kizárt, hogy mindössze egy hétvégényit.)

A Dancing Dragontail nyári gin koszovói borókát tartalmaz, továbbá zöld kardamont és pink grapefruitot. És már nem fogunk teljesen bután meghalni: azt is megtanultuk Kate-től, hogy a Dragontail egy a kambodzsai Kardamon Hegységben élő, valóban sárkányfarkú pillangófaj.

A Gin Kitchen ginjei egy 30 literes kisüstiben készülnek, ahol a lepárló egyes részeit még a hagyományoknak megfelelően valóban rozslisztes kenyértésztával tömítik.

Mind a termékek ízvilága és design-ja, mind a Kate áltál előadott üzleti sikerek (alig másfél év alatt több ezernyi palack eladása) igen meggyőzőek voltak. A főzőmester asszony kifejezett reményét fejezte ki, hogy a Ginkovácsok hozzásegítik őt ahhoz, hogy mihamarabb Budapesten prezentálhassa termékeit – nem utolsó sorban persze azért, hogy végre „a famous and lovely city”-nkben tölthessen néhány napot. Rajtunk ne múljon, segítünk neki.

A Law Ibiza London Dry Gin érdekessége, hogy a hagyományos boróka (juniperus communis) mellett un. föníciai borókát (juniperus phoenicea) is tartalmaz, amelyet a tengerésznép hajósai 2000 évvel ezelőtt vittek magukkal a mediterrán szigetre. Az alábbi fotón a közelebbi tálkában látható a föníciai boróka a maga világosabb, pirosabb bogyóival, mögötte pedig a kékebb, sötétebb, valamint valamelyest kisebb hagyományos boróka.

A föníciai boróka sokkal húsosabb és íze is erősebb, így annak bogyóit a főzést megelőzően nem az üstbe helyezik, hanem az üst fölé egy gin kosárba, miáltal csak a szesz párája oldja ki annak aromáit. A gin emellett friss citromhéjjal és spanyol uborkával, illetve emellett még egy sor hagyományos gin fűszerrel készül. Az uborka aromái nem annyira dominánsak a ginben, mint mondjuk a Hendrick’s vagy a Gordon’s Crisp Cucumber esetében, itt inkább a citrusosság és frissesség dominál, igazi mediterrán gin.

Maga a névválasztás is jellemző a fent említett elkötelezettségre, a tényre, hogy a termékek mögött saját egyéni filozófiák rejlenek. Wolfgang tíz perces prezentációja nagy részét arra fordítja, hogy a LAW valódi jelentését tálalja nekünk: „Ad libitum“ – Law of Ibiza, azaz a sziget íratlan törvénye. „Mindenkinek, ahogy tetszik” – érezd magad totálisan szabadon, légy tekintettel arra, hogy ez a jog mindenki másnak is megadatik és élvezd, hogy a világ legcsodásabb és legtoleránsabb szigetén élheted életedet! – nehéz ehhez bármit is hozzáfűzni a mai világunkban. A Ginkovácsok azóta is inkább csak emésztik a gondolatokat és alig várják, hogy személyesen meglátogathassák Wolfgang éttermét, főzdéjét, szigetét, kollégáit és gondolatvilágát.

Ízben és kreativitásban minden bizonnyal a bázeli nginious! gin volt a legizgalmasabb, nem sok gin mondhatja el magáról, hogy füstölt gesztenyét vagy a svájci hegyekből származó sót, az un. Sel à l’Ancienne-t tartalmazza.

A Vienna Gin Festivalon a nginious! termék nagykövetével, a spanyol nevű, de ízig-vérig svájci Oscar Lopezzel találkoztunk.

Oscar hat különböző és nagyon egyedi gint hozott Bécsbe, ezek közül hármat mindenképpen kiemelnénk:

A főzde zászlóshajója, az nginious! Swiss Blended Gin nem tipikus London dry gin, ahol a fűszereket és gyógynövényeket a desztillálást megelőzően egyszerre helyezik a főzőüstbe, hanem azokat 4 külön „batch-ben” (gyümölcsös, citrusos, herbál és gyökeres főzetként) párolják különböző lepárlókban, majd az egyes párlatokat házasítják (hasonlóan pl. Martin Miller’s Gin-hez, vagy a Hendrick’s-hez).

Az nginious! Vermouth Cask Gin 5 hónapot érlelődik egy Vermouth di Torino hordóban, többek között a Cocchi házból származókban (melyek köztudomásúlag régi Barolo hordók). A vermouth hordóban való érlelés révén ez a gin a tökéletes martini alapanyaggá válik, vagyis aki szereti a rendkívül száraz Martinit, az ehhez a ginhez ne is kérjen vermouth-ot, hanem csak on the rocks fogyassza.

Némi füstösség, kicsit felidézve a karácsonyi kandallós illatokat, vagy egy kialudt tábortüzet, ízében sósság és keserű narancs jellemzik az nginious! család legérdekesebb ginjét. Oscar beavatott minket a titokba, hogy a Smoked & Salted Gin hogyan is készül, ugyanis itt nem a füstös whiskyk tőzegfüstje okozza a rendkívüli aromát, hanem a 40 órán keresztül hidegfüstölt gesztenyék, melyeket a főzőmester néhány órán keresztül az alapszeszben macerál.

Nehéz, de mégis úgy érezzük, hogy „igazságos” döntést hoztak a Ginkovácsok, amikor e fenti három ginre esett választásuk. Ennek ellenére maga a tény, hogy osztrák sógoraink ilyen színvonalas kiállítást hoztak létre, hogy ilyen szép számmal állítottak ki helyi gyártók és nem utolsó sorban, hogy a Gin-Szene ennyire előrehaladott sógorainknál, szinte kötelez minket arra, hogy néhány osztrák kiállítót is megemlítsünk.

A teljesség igénye nélkül, a lentieket is feltétlen említésre méltó termékeknek találtuk, vagy az ízük, vagy a mögöttes történetük okán. Ha saját kovácsolásunk mellett időnk engedi, ígérjük, hogy egy külön small batch osztrák gin cikket is szentelünk majd nekik:

Gletscher Gin a Salzkammergut-ból, a Dachsteingletscher tiszta vizét felhasználva.

A Vienna Craft Distillery (Bécs első kézműves szeszfőzdéje)…

…ahol többek között a Pannóniai Sáfrány Gin készül

A Krauss Distillery, ahol a San Francisco World Spirit Competition kétszeres aranyérmese…

…ahol G+ London Dry Gin készül.

És a sort hosszasan lehetne folytatni. Annak reményében, hogy előbb-utóbb talán azt is megélhetjük, hogy Magyarországon is hasonló kiállítást rendezhetnek majd, hasonlóan szép számú lokális gyártóval zárjuk beszámolónkat. Még ha ez az álom egyelőre távolinak is tűnik, annak első lépését, azaz a Gin-fogyasztás elterjedését, a Gin-kultúra, magyarországi kiépítését egyre pozitívabban látjuk. Zárómondatként csak annyit, hogy „jövőre velük ugyanitt”! Szakmabelieknek mindenképpen ajánljuk, a Gin szerető amatőröknek pedig egy igen kellemes, szórakoztató „fakultatív” kirándulást jelenthet Bécsbe a Vienna Gin Festival 2019.